Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ó szerelem…

, 107 olvasás, Zsiga Lajos , 3 hozzászólás

Szerelem

lélek húrjain
könnyed sóhaj
vágy álom
térdet hajtó akarat
keresve az utat
kitörni magad
testté válni
érinteni a másikat
mosollyá
örömkönnyé ha szabad
szívben dobbanás
letépni álarcokat
sisteregni az erekben
pírt vinni
félelemtől
még sápadt arcokra
te mozgatsz mindent
testet s lelket
karmester vagy
egyben zenész is
kórus az összes hang
s a némaság
parányi verejtékcsepp
lázas alkony homlokán
ó szerelem
hatalom és kegyelem
lázadó
soha meg nem alkuvó
igaz
csendes
olykor néha pimasz
de ez vigasz
az élet tű cérnája
saját magát összevarrja
kettőből egy legyen
s a lángoló tűzben
szerelem tüzének gyermeke
megszülessen
élhess tovább
otthagyva parányi szikrát
pislákolva néha lángra kap
emlékezve rád
megmaradsz felolvadva
az idő lágy ölén
míg eljön
a harmatosan fújó szél

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 2
Kereső robot: 51
Összes: 98
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka


Page generated in 0.0743 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz