Navigáció


RSS: összes ·




Vers: liget /reflex-vers/

, 74 olvasás, Tóth János Janus , 6 hozzászólás

Gondolat

alkony satírozta szürke égen
összegyűrt felleg szakadásán át
már az éj mosolyog csillagfényen
ölelve az est karcsú derekát

lágy táncba kezd a zöldellő liget
apró bokrok karcsú fák hajlanak
sás suttogással náddal integet
a tó melyben hullámok játszanak

békaszerenád tücsökzene cseng
búcsút füttyent a feketerigó
némaság bújik elterül a csend
liget lábánál elalszik a tó

hajnal törölget csillagkönnyeket
rongyát csavarja harmatcsepp ragyog
napfény cirógat kelő zöldeket
narancsos égre azúr andalog

Megjegyzés: Reflex-vers Vox: Mátrix c. versére

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Tóth János Janus
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 4
Kereső robot: 50
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Janó Nataniel Dávid
 · Sybill Webster
 · Sz_Tina
 · tollhegy


Page generated in 0.0572 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz