Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Falusi anekdóták

, 74 olvasás, eretnek , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Történt egyszer, valahol, valamelyik, vidéki kis faluba új állatorvost neveztek ki. Hamar kiderült, hogy nagyon ügyes, nagyon érti a dolgát. Minden állatnak eltalálja a betegségét, baját. Ugye ha ember nyavalyáiról van szó, akkor azt könnyebb eltalálni, hisz a beteg el tudja panaszkodni, hol fáj, meg mit érez. De ez az állatok esetében ez másként megy.
El is terjedt róla, hogy azért ilyen eredményes, mert érti az állatok nyelvét. De nektek nem kell bemutatnom, milyen a falusi ember? Kételkedik. Hiszik is a népek az ilyesmit, meg nem is. És ugye a kétely az a legrosszabb dolgok egyike. Ha egyszer, egy közösségben felüti tanyáját, akkor az bizony előbb-utóbb pártosodáshoz vezet. Mint történt itt is, ez ügyben. A falu két részre szakadt. Voltak, akik hittek a szóbeszédnek és voltak, akik nem. Még olyanok is állást foglaltak, akiknek még egy fia egerük sem volt, nemhogy beteg állatuk. És komoly feszültségek keletkeztek emiatt.
A falu vezetői belátták, hogy ez így nem mehet tovább. Végére kell járni a szóbeszédnek és egyszer s mindenkorra le kell zárni az ügyet. El is mentek az állatorvoshoz. Az alpolgármester vitte magával a tehenét. Előadták jövetelük célját, majd az alpolgármester elővezette a tehenet és így szólt az állatorvoshoz:
- Na doktor úr! Itt van ez a Riska tehén. Ha ért az állatok nyelvén, akkor kérdezze már meg tőle, mi történt vele a tavaly nyáron, ami majdnem a vesztét okozta? Akkor maga még nem szolgált itt a faluban.
Az állatorvos odahajolt a tehén füléhez. Súgott bele valamit. Az állat pedig, erre a doki fülébe, mintha súgna valamit. Higgyétek el, még a szája is járt! Amikor pedig befejezte, akkor a doki, szinte közömbösen közölte a jelenlévőkkel.
- Júniusban történt. A Riska betévedt Kovácsék lucernásába, de te fiam – fordult az alpolgármester felé – időben észrevetted és alaposan megjárattad, így nem fúvódott fel. Megúsztátok.
Egymásra néztek az elöljárók. Ez igen. De a jegyző megszólalt.
- Igen doktor úr. Ez így volt. Ezt a faluban mindenki tudja. Akár valakitől hallhatta is az esetet. De! Az én lovammal is történt valami a télen, amit viszont csak ketten tudunk. Senki nem látta, senkinek nem mondtam el. Elugrom én a Ráróért, elhozom és kérdezze már meg tőle, mi volt az?
És úgy is tett. Nemsoká megjelent a gyönyörű lovával. Ebben az esetben is az játszódott le, mint a tehénnel. Mintha a ló súgott volna valamit, melyet már tolmácsolt is az orvos.
- Ez az eset pedig februárban történt. Amikor reggelre ónos eső esett. Be akartad fogni a kocsi elé és megcsúszott, szerencsétlen pára. Te pedig azt hitted, eltört a lába, de két nap fáslizás után helyrejött a zúzódás.
A nagy tekintélyű elöljárók elismerően összenéztek. Ez igen! Az állatorvos, minden kétséget kizárólag érti az állatok nyelvét.
A faluban helyreállt a rend.
Telt, múlt az idő. Egyszer az állatorvos a nemzeti dohányboltba sietett gyalog a járdán, amikor a másik oldalt, az egyik portán a kiskapu kicsapódott és egy fejős kecske rohant ki, keservesen mekegve. Nyomában a nadrágját igazítgató gazdájával, aki észrevette a másik oldalt az állatorvost és kétségbeesetten elkezdett mentegetőzni:
- Doktor úr! Ennek egy szavát se higgye el! Ez hazudik, mint a vízfolyás! - mutatott a kecskére.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Mese
· Írta: eretnek
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 4
Kereső robot: 44
Összes: 89
Jelenlévők:
 · Janó Nataniel Dávid
 · Sybill Webster
 · Sz_Tina
 · tollhegy


Page generated in 0.0794 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz