Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mátrix

, 168 olvasás, Vox_humana , 15 hozzászólás

Gondolat

Távoli csillag vagy, ha sötét az éj,
Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég.
Megfáradt vándor, még törten is egész,
"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés.

Kávéban cukor, szájban keserű íz,
Szép, szelíd mese, mi valót idéz,
Lélekredőkbe vésődő rejtjelek,
Lineáris egyenlet rendszerek.

Hullámzó folyó lélek-partok között,
Zúgó vihar, s vergődő üldözött.
Egy didergő, fázó, néma kisgyerek
Míg félelmek s az álmok rejtenek.

Oly' sokat kínáltál, én nem eleget
Csak letettem eléd a szívemet.










Megjegyzés: 03.06 gondolat morzsa 0. 5

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 5
Kereső robot: 47
Összes: 91
Jelenlévők:
 · aron
 · Hiro SOS
 · quentin
 · Securus
 · Szucsj


Page generated in 0.0813 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz