Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mátrix

, 115 olvasás, Vox_humana , 15 hozzászólás

Gondolat

Távoli csillag vagy, ha sötét az éj,
Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég.
Megfáradt vándor, még törten is egész,
"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés.

Kávéban cukor, szájban keserű íz,
Szép, szelíd mese, mi valót idéz,
Lélekredőkbe vésődő rejtjelek,
Lineáris egyenlet rendszerek.

Hullámzó folyó lélek-partok között,
Zúgó vihar, s vergődő üldözött.
Egy didergő, fázó, néma kisgyerek
Míg félelmek s az álmok rejtenek.

Oly' sokat kínáltál, én nem eleget
Csak letettem eléd a szívemet.










Megjegyzés: 03.06 gondolat morzsa 0. 5

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 4
Kereső robot: 45
Összes: 90
Jelenlévők:
 · Janó Nataniel Dávid
 · Sybill Webster
 · Sz_Tina
 · tollhegy


Page generated in 0.0439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz