Egyedül fekszünk egymásba bújván,
fel nem ül senki közülünk soha.
Elmerül napom földedben. Ma is.
S elkerül az ő titeket-minket.
Állhatok sokat hamarost, hiszen
nálatok már az ágyatok meleg.
Vágyatok csakis én vagyok. Igaz?
Elvegyül a Te és a Ti, én is.
Jobban ez bizony minálunk sem lesz.
Ott van a konyha. Benne a tűzhely,
lobban és hamvad lélektűz és most
felhevül a Te és a Ti, én is.