Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Télbúcsúztató

, 227 olvasás, leka , 6 hozzászólás

Természet

Behúzza karmait a tél,
mint a felszállni kész madár,
a fehér feketére vált:
olvadt hó alatt a határ.

Szántáson szellő lengedez,
fagy rágta rögök repednek
és a szétmálló részein
csillanó cseppek remegnek.

Fák ujjai már nem fáznak,
a nap fénye melengeti,
s földig feszülő sugarak
aranyhúrjait pengeti.

Duzzadó rügyek feszengnek,
csapong madárcsivitelés,
a virágok illatoznak -
felpezsdít tavasz-ölelés.



Megjegyzés: 2018. 03. 09.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 7
Kereső robot: 13
Összes: 38
Jelenlévők:
 · arttur
 · Divima
 · Kavics
 · Kócos
 · nagyvendel
 · northman
 · Ravain


Page generated in 0.0463 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz