az idő nem áll meg soha,
hiába akarom, a pillanat,
a perc, az óra darabokra
szeleteli, s egy-egy darab
jut belőle, halálnak ingyen,
ajándékként adja neki:
hasznosítsa a hatalmas
értéket, melyből csak egy
van: az élet én mélyebbre
ástam és éreztem, láttam
hozzáférhetőbb a tartalma,
a színe éke az új filozófiának,
más az értelmezése a rohanó
időnek, ki kitől függ a komor
fényben? fekete halál az időtől,
vagy fordítva, a rohanó idő a
fekete haláltól? mindnyájan
kiszolgáltatottak vagyunk: én
neked, te nekem, valahányan
egymásnak, s a rohanó idő
nem áll meg, de lehetőséget
ad a könyörtelen halálnak:
hogy néha vigyen el belőlünk,
de az élet tiltakozik erősen,
sikerrel vív a fekete halállal,
az erejét nem sajnálja, mert
élni kell, ha megszülettünk!