Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Díszlet

, 267 olvasás, bArthAKata , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Üresen kongó időburokban
áll a nap, rezzenetlen.
Pattanásig feszült
szolgasor rongyain,
dobbanó „Hiszekegy... ”,

ám e kezekben
alant a görcs is
csak megszokás,
múlt taposta remény,
nem szül hitet, bizalmat.

Míg odafent, veszett
barom-had toboroz
utcakőre tapadó
ezernyi másodvéleményt;
okozatot az okhoz.

Végemberek
köré szűkült,
kifordult világ ez.
Kilóg belőle nyakam, lábam, karom…
Lám, hatalmas vagyok! –

nincs ki feloldoz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 36
Jelenlévők:
 · peresz


Page generated in 0.0274 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz