Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Krónikus ének

, 197 olvasás, Horváth István , 9 hozzászólás

Gondolat

/Tovaszállt megannyi korszak,
s nem maradt más csak a borszag.
Teli kupát nem találnék...
Képsort lüktet a halánték. /

Ülünk egy vonaton,
zakatol monoton.
Barlangfirkák, jelek
hiába figyelek...
Az értelem elveszett,
csúf valóra festék szett.

Mondd, ki az aki vezet?
(51-es övezet)

Mint ezer nap karátja
a lángot gömbbe rántja
s oszlopként tör az égbe.
Minden hamuvá égve
terül szét a síkoson,
csak pár hajcsomó oson...

(Hirosima)

Mondd,
hova tart ez a vonat?
A sínről letérve
lezuhan a mélybe?
Vagy az űrbe jutva
féreglyukat fúrna?

Ülünk egy vonaton,
zakatol monoton.
A világ kirakat...
ülünk, szánkon lakat.
Ha a beton betemet,
ott hagyják a tetemet.

Mondd, ki az, aki vezet?
Az út vérrel övezett.

Vársz, hát ha jön egy vátesz...
"A munka szabaddá tesz"
Tar csillagok vagon szám,
kétség fut a sor hosszán.
Bezárva bent: habban nesz.
Belőlük is szappan lesz...

(Auschwitz)

Mondd,
ki mossa majd fehérre
a könyv rút lapjait!?
Az ember bombát hajít,
vörös vér fröccsen széjjel,
békét álmodunk éjjel.

Ülünk egy vonaton,
zakatol monoton...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · galamboki
 · GoldDrag
 · Öreg


Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz