Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vasárnap

, 154 olvasás, bArthAKata , 2 hozzászólás

Magány

Szunnyad a hév, a bolond láz,
az ajkamat válladra vonzó erő.

Mellőzve minden eufóriát,
e szentimentális áradat
mégis bennem úgy tör elő,
mint a vágyott vasárnap íze,
s szeszélyes szavakon
remegés fut tova,
gondolat-meztelen—

Elmosódó lelkiismeret és
évek összegyűrt ultimátuma
feszül kézfejemen.

Az észrevétlen hátráló gyönyör
torkomat gyötörve tapad,
mint egy falat
szemlesütve
sűrűsödő,
rőt alkonyat,
ám reggelre mindig félve,
színtelen szájjal feszül közénk
a „mégse”,
míg fakuló élekkel rogy térdre
ezernyi emlék;

várva
kivégzésre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 5
Kereső robot: 51
Összes: 95
Jelenlévők:
 · aron
 · Hiro SOS
 · quentin
 · Securus
 · Szucsj


Page generated in 0.0643 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz