Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Talán

, 277 olvasás, bArthAKata , 6 hozzászólás

Magány

    Talán csak a romos házak közt
    nyugvó szél volt az mi dohogott,
    mert felverte zokogó szívem
    csendesen zsongó moraja,
    s nem hangod szólt,
    az rég lelkembe költözött...

    talán csak a fára vetődött
    napsugár játszotta árnyékod
    oly illanó-lengén elébem,
    alakod ében mása ma
    csalva okozott
    káprázó, talmi örömöt...

    talán két óvatlan lépted közt
    botlott meg áramló célod
    mely így utamba vetett éppen,
    tükör-lélek-csendben vágyva
    álmod enyém volt
    talán, de hamar megszökött,

    vagy talán mégsem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Szucsj


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz