Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Átkozott

, 227 olvasás, kyklopsz , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Régen keresem a hitem,
hiszen ma már mi mást lehet,
de egyre úgy érzem, nincsen,
elzárják tőlem a teret.

Pengeéles sziklákon át
szilikon lelkem meghasad,
bár én nem látom az okát,
azért még ütöm a vasat.

Ám lassan a kohó kihűl,
karomból elszáll az erő,
a pokol kapuján kívül
lángolva vár egy heverő.

Rajta egy kő a vánkosom
mi szívem helyén lakozott,
elmémen jövőm átoson,
így lett viharvert, átkozott.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 26

Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz