Mélyen alszik a csend,
éjszaka van, sötét.
Halvány a Hold, unatkozik,
felkel a Nap s vitatkozik.
Arcukon homály szendereg,
fénysugárral jön a meleg.
Semmiképp el nem hiszik,
a feszültség árt nekik.
Ha az égen találkoznak,
nem örülnek egymásnak.
Elküldi a Nap a Holdat,
s külön folytatják az utat.
Odakint a hűvös űrben,
osztoznak a tekintélyen.
azzal a reménnyel élnek:
talán egyszer megbékélnek,
s elismerik, hogy tévedtek.
Virradatra megegyeztek:
marad éjszaka a Holdnak,
azon kívül süthet a Nap,
és a csend nyugodtan alhat!