Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lét

, 227 olvasás, lyanoka , 10 hozzászólás

Sors

Az idő elkap és húsodba vág
Először ez nagyon király
Aztán jön az ébredés:
Cimbi, ím, felnőtt lettél.

Megpörget, hogy beleszédülsz
Ha meggebedsz és megkékülsz
Akkor sem tehetsz semmit
Ne felejts el levegőt venni!

Súlyos napok rút bakancsa,
Sáros lépte benned csattan,
Közben léted mosolyt int
Míg belül a bohóc mohón sír.

Megfelelés, kényszer
Munkadal vagy ékszer
Semmikre költött vagyon
Elomlik, ha hagyod
Az egész feslett mentsvárad
És a léted újra fellázad,
De a végén vigyázz a leltárra:
El ne veszítsd önmagad.

Valahol az avarban
Önkínjaiban matatva
Vergődik az a lét
Amibe veszt-tettél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 22

Page generated in 0.0537 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz