(Julianna napra)
Morzsányi emlékeim
csipegetem kávé után,
velem gubbaszt a csend,
ráncosodik az idő,
tikkadt cserepeken
koppan az eső;
a múlt-varázs opálos
gömbjében régi az utca,
ódon a ház, nyújtózva
koldulnak napfényt a rózsák,
flörtölnek versenyt kéjillatú
petúniák;
zsibbadt függönyök
mögött, megsárgult képek
homályos tükrén játszanak
hamuszínt az elkóborolt
füstkarikák;
örök a csend,
s a gang rácsára hiába
feszül egy elkésett napsugár,
selyemszellők szárnyán
az eldübörgő vonatok
füttye régóta égbe száll.
- - -
Lépteit, ölelő karját
gyermeki énem
toporogva követeli,
hétköznapokon is
„hol volt, hol nem volt”
ünnepi meséjére vár.
Vele angyalt idézek,
morzsányi emlékeim
csipegetem kávé után,
harminc éve cipelem
letehetetlenül, hogy
a másik csésze
hiánya
fáj.
Megjegyzés:
2018. február 16.