Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: vad világ…

2018-02-17 23:42:13, 384 olvasás, Zsiga Lajos , 8 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

kitépték belőlem
az élet szerelmét
tövises bokrok
amik szúrnak befelé
mégis áldást hintek
a szúrós gaz fölé
nem tagadva meg
magam félelmét
görcsös ujjaim között
hárfa húrja feszül
húrjai közt szólna
a dal de nem zendül
madarak kárognak
e hóbortos világnak
virtuál zombik tépik
szaggatják agyunkat
visszatérünk-e
majd egyszer a valóságba
vagy felfűzzük magunkat
a sors olvasójára
lelkemből kitépett szavak
gyökerei fájnak
míg hárfám húrjain
zengő dalt dúdolnak
versenyt futva
a titkot őrző néma ajkakkal
erőtlen csend
éj közeleg
néma szárnyakkal
letisztul minden
a vak éjben
alszik mindenki fáradtan
démonok pattogtatják
szilaj szél korbácsát
elűzve békés álmainkat
még ridegebb legyen
számunkra e vad világ

Kinyomtatom