Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Pillanatkép
    5. ›
  5. Pillanatkép

Vers: Pillanatkép

, 355 olvasás, Vox_humana , 20 hozzászólás

vers, versek, momentum, pillanat,

Pillanatkép

Csak ülsz, ülsz szótlanul,
szürke árny nehezedik rád,
szemed távolba réved,
nem gyúl már benne fénysugár.
Remegő kezed az öledbe rejted,
az utolsó ima hagyja el ajkadat,
Isten megtagadott régen,
nem kell, hogy hallja hangodat.
Bánattal festett fáradt szemedből
forró könny csordul arcodon
s egy réveteg mosoly mély barázdát
hagy, míg elmerengsz a múltadon.
Agyad fáradt tekervényein átsuhan
egy tánc, a zene, a "görög"
- a vaku villan - a pillanat örök.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Uccika

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 75
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Öreg
 · PiaNista
 · quentin
 · Sutyi
Page generated in 0.0651 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz