Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pillanatkép

, 239 olvasás, Vox_humana , 20 hozzászólás

Pillanatkép

Csak ülsz, ülsz szótlanul,
szürke árny nehezedik rád,
szemed távolba réved,
nem gyúl már benne fénysugár.
Remegő kezed az öledbe rejted,
az utolsó ima hagyja el ajkadat,
Isten megtagadott régen,
nem kell, hogy hallja hangodat.
Bánattal festett fáradt szemedből
forró könny csordul arcodon
s egy réveteg mosoly mély barázdát
hagy, míg elmerengsz a múltadon.
Agyad beteg tekervényein átsuhan
egy tánc, a zene, a "görög"
- a vaku villan - a pillanat örök.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 0
Kereső robot: 64
Összes: 94

Page generated in 0.071 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz