Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Váci decrescendo

, 308 olvasás, Géptelen , 1 hozzászólás

Pillanatkép

Ásítanak a hegyek egy sivító rideget, a dohányos város hörgőcskéi a fák. Rézsútos napsugarak egy utolsót rúgnak: ösvényekbe taszítják a hideget. A terekre gyűlik a vacogás. A rég vakolt falak lassan minden hőjüket eladakozták már az otthontalanoknak: háló- és kukás zsákok konok alvóinak.

Számolom az utcák jeges kígyóit minden lélegzetemben és a lábam alá termő betonszőnyeget. Az út lassabban fogy, mint máskor, de legalább érzem, van még hova hazamennem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Próza
· Írta: Géptelen
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 224
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2668 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz