Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lakatlan Ház

, 451 olvasás, starics ibolya , 12 hozzászólás

Elmélkedés

A tó parton,
lakatlan ház,
magányos szellem tanya.
Lidércek, denevérek,
korhadó otthona.
Békalencsés tóba
arcra borult cupido.

Hulló cserepek,
üvegtelen ablak szemek
vakon a semmibe merednek.
Repkény alatt málló vakolaton
csorgó naplemente
vörösarany ruhába öltözteti
s csókolja életre a romos
kövületet.
Egykoron, büszke kastélynak, született.

Kósza, hűvös esti szél,
magányos agglegény
egy rongy csipkét
táncra kér,
s úgy pörgeti, mint
egykori úr piruló nejét.

A teliholdat vonyítva
ugatják kutyák.
Nehéz est ereszkedik
holdgyertya gyúl
fényében kezdődhet a bál.

Foghíjas zongorában
alszanak rég játszott
dallamok,
tücskök húznak
a kertben talpalávalót,
békák énekelnek hozzá
vízi vartyogóst.
Táncolva suhannak,
rizsporoshajú árnyak,
s eltűnnek, ha a hajnali pír,
véget vet a bálnak.
Égi király
izzó koronával,
ül tüzes trónusán,
míg a Hold,
meghajol szerényen,
s a Göncölszekéren
elrobog serényen.

Elülnek a virgonc
szelek, táncoltak eleget.
Kerengve, merengve száll
a por,
a foszladozó csipkefüggöny
fáradtan lengedez.
Talán csak álom voltam én is,
tűnődik a ház, míg harmatkönnyet
sír a rozsdás bádogeresz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 348
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.7808 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz