Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Mindennapi poklainkat add meg nékünk ma! (4)

, 46 olvasás, eretnek , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Úgy tapasztalom, az olvasottságom esik. Életem, nem volt eseménytelen. Könnyű lenne javítani a statisztikán. Csak be kéne dobni néhány anyósos sztorit is és gyarapodnának az olvasóim. Horror kedvelők népes táborát könnyűszerrel ide vonzanám. No és a kárörvendőket, sorstársakat. Elég széles réteget tudnék megszólítani. No-no!
De mivel a „halottakról, jót vagy semmit” ezért ezt egyelőre mellőzöm.
Ugorjunk előre tehát jó nagyot az időben. A következő ártatlannak tűnő történetben a Lucifer én voltam. Nem nagy dolog volt. Akkor jó poénnak tűnt, de nem vagyok büszke magamra.
Eme kis szösszenet idején, éltem a szabolcsi emberek, pásztoróra mentes átlagéletét. Nemcsak nős, háromgyermekes családapa voltam, hanem kellőképp sokat is tudtam nélkülözni ahhoz, hogy tökéletesen beleszürküljek a környezetembe. Alig pár éve laktunk a saját építésű családi házunkban, melyhez tekintélyes méretű kert is tartozik. Oda egy öreg parasztházból költöztünk, ahol kialakult az a szokás, hogy nyáron dinnye kell bőven, mert a család nagyon szereti. Évente kb. száz tő dinnye. Ez egy szezonban száz-százötven-kétszáz, kiváló, mézédes dinnyét jelentett. Természetesen ennyit nem ettünk meg. Ezért a felesleget eladtuk. A környék hozzánk járt dinnyéért. Hisz nemcsak híresen finom volt a dinnyénk, hanem friss is, hisz akár maga a vevő szedhette le az indájáról. Már tavasszal a boltban, utcán, postán érdeklődtek, hogy az évben lesz-e dinnyém. Jólesett a hiúságomnak. Első évben még Sanyi szomszédom is átjárt dinnyéért és dicsérte. Majd presztízs kérdést csinált belőle. Ugyanis az ő dédapjának, üknagyapja is földműves volt. Én viszont „bekerült”voltam a faluban. Ráadásul nem is akárhonnan! Hanem egyenesen városról. El is hiszem, hogy komoly lelki válságot okozott egy olyannak az én szomszédságom, akinek a kapanyél a génjeiben van, míg én iskolai tanulmányok során ismertem meg eme többfunkciós eszközt.
Tehát Sanyi büszkeségén esett csorba. Gondolta rám licitál. Majd ő különb dinnyét fog termeszteni mint én! A palántanevelést is magam végeztem, erre a célra rendszeresített fóliában. Ültetéskor pedig átjött az én szomszédom, aki nemcsak fenemód dadogott, hanem segítőkész is volt. Hogyne adtam volna, hisz amúgy is mindig maradnia kellett feleslegnek. Jó szívvel adtam. Ő pedig a pálinkát. Amit megittunk hátul, hogy Margit (a felesége) meg ne lássa. Ugyanis, másodállásban főállású alkoholista volt az én szomszédom. Margit pedig nem szerette, ha az ura otthon fusizik. Mire a fél liter pálinka végére értünk, csak kibukott belőle, hogy ő olyan dinnyét szándékszik nevelni, mely mellett az enyém a fasorban sem lesz. (Persze dadogása okán ezt jóval tovább tartott neki közölni velem, mint ezt leírni, vagy elolvasni) Az esélye is meg volt hozzá, hisz a temérdek jószága jóvoltából a sok trágyától olyan kövér volt a kertjében a föld, hogy nála nagyobb levele volt a paszulynak, mint nálam a töknek. Én pedig a dinnyézéshez minden évben hol innen, hol onnan kerítettem, kevéske trágyát, hogy trágyafészekben tudjam nevelni a töveket.
Az első év végén nem értette miért nem sikerült neki. Megszántam. Egy félliter szilva, ól mögötti elszopogatása után megmondtam neki.
- Sanyi! Az én dinnyém valóban nem volt a fasorban sem a tiédhez képest, ugyanis nem is oda ültettem, veled ellentétben, aki a meggyfák árnyékába, ráadásul sűrűn, mint az uborkát.
Annyira elszégyellte magát, hogy erre inni kellett egy kis fosatós Feri szőlőből készült bort is.
A következő évben már másolt. Akkor, és úgy ültette ahogy én. Aszályos nyár volt. Hatalmas kánikula. Eső alig. Az első kötés után a kíváncsiságával csak nem bírt. Átjött megnézni a verseny állását. Majd látva az eredményt, gőgös mosollyal áthívott, hogy dicsekedjen. Volt is mivel. Hiszen míg nálam tövenként egy-két dinnye kötött, nevelkedett, addig nála hat-hét... Különösebben nem érdekelt, hisz meg kellett kóstolnom a repi, mádi, törkölypálinkáját.
És abban az évben sem sikerült neki. Igaz, az enyémek közt sem volt rekordméret, de az övé egységes kézilabda méretűek és víz ízűek lettek.
Már kezdtem én is nem érteni. De a kisebbik fiam megfejtette a rejtélyt. Mondta, hogy ő gyakran látta esténként a szomszédot, amint két kezében egy-egy locsolóval, mint aki lopni megy, titokban hátrasettenkedik a kertbe és locsolgatta a dinnyetöveket, abban bízván, hogy mi nem látjuk. Ami nem is lett volna baj. Sőt!... Csak elkövette azt a hibát, hogy másnap nem lazította meg a töveket. Emiatt a talaj letömörödött. Amit pedig a dinnye nem szeret.
A harmadik évben már biztosra akart menni. Már növekedtek a dinnyék, amikor átjött feleségestől és csak nem bírta megkérdezte:
- Mo-mo-mo-ndd csa-csa-csak szo-szo-szo-szomszéd! Mi-mi-mi-ért ni-ni-ni-ncs nekem o-olyan di-di-dinnyém, mi-mi-mint neeeekeed? Hihihhhhisssszen, mimimimindededent uuuugyanúúúgy csicsicsnálok, mimimint ttttttte!
Mivel tudtam, hogy ebben az évben is sunyi módon jár locsolni a dinnyéjét, hogy előnyre tegyen szert, ezért nem az igazságot mondtam neki:
- Sanyi! Nem fogod elhinni! De igaz. Szoktad látni, hogy minden reggel az első nekem a dinnyeföldön a szemle?
Inkább bólintott, minthogy egy fél perces igennel válaszoljon. Ezért folytattam:
- Én nemcsak sétálok a sorok között, hanem beszélek is hozzájuk. Amelyik jól fejlődik azt dicsérem, amelyik kicsit le van maradva azt biztatom. A dinnye is élőlény. Lelke van.
- Eeeeeez eeeee-ee-eeeegy nnnnnnn-aaa-agy h-h-hühülyeség! Iiiiilyet éééén mééég ne-ne-nem ha-ha-hallottam.
- Attól még igaz! De a tények a bizonyíték! Sőt, a múltkor, amikor három napig távol voltam itthonról, akkor a lányom olvasott nekik mesét. Reggelenként egy félórát és este is...
Sanyi erre legyintett....
A sunyisága miatt abban az évben sem lett jó dinnyéje. Ősszel áthívott pálinkát kóstolni. A harmadik pohár után nem állta meg.
- I-iii-iiide fififififigyelj szoszoszomszéd! Momomomost mámámár bevallom. Bebebeszélgetteem nekik éééén is eeeegész nyányáron. Méméégsem lelelett jojojó dididinnyém! Mmmmiért?
- Akkor már más nem lehet Sanyi, csak az, hogy zavarta őket, a dadogásod!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Blog
· Írta: eretnek
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 5
Kereső robot: 45
Összes: 90
Jelenlévők:
 · eretnek
 · PiaNista
 · Sutyi
 · Vox_humana
 · zsoloo


Page generated in 0.0917 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz