Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végtelen Álom

, 80 olvasás, starics ibolya , 3 hozzászólás

Sors

Végtelen álom.
Feledés.
Légüres térben
lebegés.
A csend
csontujjával penget
dermedt szívnek
hárfáján, örök
életet.
Rezgése, mint
hulláma, vízbe
dobott kőnek,
távolodva kereng.
A szó alig halhatóan,
hív,
sírva átölel.
Könnyével a szívnek
jégszilánkját oldja,
s többé,
nem enged
el.
Rezgése átível,
az álmokba dermedt
tudaton.
Ébredése
áttöri a csend jégfalát,
pendül a szakadó húr,
a jégkirálynő álma,
végtelen semmibe hull.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 0
Kereső robot: 47
Összes: 75

Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz