Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Végtelen Álom

2018-02-09 11:05:01, 288 olvasás, starics ibolya , 3 hozzászólás

vers, versek, sors, végzet, fátum, karma,

Végtelen álom.
Feledés.
Légüres térben
lebegés.
A csend
csontujjával penget
dermedt szívnek
hárfáján, örök
életet.
Rezgése, mint
hulláma, vízbe
dobott kőnek,
távolodva kereng.
A szó alig halhatóan,
hív,
sírva átölel.
Könnyével a szívnek
jégszilánkját oldja,
s többé,
nem enged
el.
Rezgése átível,
az álmokba dermedt
tudaton.
Ébredése
áttöri a csend jégfalát,
pendül a szakadó húr,
a jégkirálynő álma,
végtelen semmibe hull.

Kinyomtatom