Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Sors
    5. ›
  5. Végtelen Álom

Vers: Végtelen Álom

, 126 olvasás, starics ibolya , 3 hozzászólás

vers, versek, sors, végzet, fátum, karma,

Sors

Végtelen álom.
Feledés.
Légüres térben
lebegés.
A csend
csontujjával penget
dermedt szívnek
hárfáján, örök
életet.
Rezgése, mint
hulláma, vízbe
dobott kőnek,
távolodva kereng.
A szó alig halhatóan,
hív,
sírva átölel.
Könnyével a szívnek
jégszilánkját oldja,
s többé,
nem enged
el.
Rezgése átível,
az álmokba dermedt
tudaton.
Ébredése
áttöri a csend jégfalát,
pendül a szakadó húr,
a jégkirálynő álma,
végtelen semmibe hull.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Uccika

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 8
Kereső robot: 46
Összes: 98
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Gál András Andor
 · galamboki
 · Kócos
 · Kovács Tibor
 · Magyari Emese
 · qqcska
Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz