Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Örökre

2018-02-07 22:45:01, 313 olvasás, lyanoka , 2 hozzászólás

vers, versek, halál, gyász, elmúlás, enyészet, végzet,

Könnyekkel áldott magányos éjszakák
Fátyolba öltözött arcok
Homályba vesző, eltűnő csodák
Emlékei már csak karcok,
Csak karcolatok.

Tündöklő vándor, bot nélkül az úton
Oly mindegy, hogy merre járna
Lassan, egy fals nótát dúdol
Mert egy szóra is csak vágyna
Csak vágyakozna

Lelketlen sivatagok
A végtelenbe érnek,
Eltéved pillanatok
Örülnek, ha égnek.
Az agónia elnyújtva
Vágyik, hogy elmúlva
Enyhüljön.

Mikor a véső sebet ejt a márványon
Már tudom, hogy nincs vissza út
Tekintetem a terméketlen földre hull
S elcsitul.
Örökre.

Kinyomtatom