Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örökre

, 232 olvasás, lyanoka , 2 hozzászólás

Halál

Könnyekkel áldott magányos éjszakák
Fátyolba öltözött arcok
Homályba vesző, eltűnő csodák
Emlékei már csak karcok,
Csak karcolatok.

Tündöklő vándor, bot nélkül az úton
Oly mindegy, hogy merre járna
Lassan, egy fals nótát dúdol
Mert egy szóra is csak vágyna
Csak vágyakozna

Lelketlen sivatagok
A végtelenbe érnek,
Eltéved pillanatok
Örülnek, ha égnek.
Az agónia elnyújtva
Vágyik, hogy elmúlva
Enyhüljön.

Mikor a véső sebet ejt a márványon
Már tudom, hogy nincs vissza út
Tekintetem a terméketlen földre hull
S elcsitul.
Örökre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · engs


Page generated in 0.0559 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz