Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Mindennapi poklainkat add meg nékünk ma! (2)

, 59 olvasás, eretnek , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az első rész azért volt pokolmentes, hogy legyen mihez viszonyítani. Valamikori tesitanárom szerint, komoly terhelés előtt be kell melegíteni. Tehát, most következik a bemelegítés.

Előző blogomat ott fejeztem be, hogy leérettségiztem. A bankettet követő héten, már el is helyezkedtem dolgozni. Végzettségem révén, természetesen tsz-ben. Belecsöppentem a nagybetűs életbe. Aratási időszakban, havi 300-340 munkaóra. Fele éjszaka. Se szombat, se vasárnap. Őszig. Sok mai fiatalnak ez már maga lenne a pokol. De nekem nem volt az. Jó volt a társaság. Láttam munkám eredményét. És nem nehézségnek, hanem kihívásnak tekintettem.
Ez akkortájt volt, amikor minden egészséges fiatal fiút behívtak sorkatonai szolgálatra. Két év munkaviszony után megkaptam én is a behívómat. A munkatársaim, mindegyike komoly katonaviselt ember, családos volt. Különös szorgalommal igyekeztek felkészíteni arra a másfél évre, mely rám várt. Lehet, hogy volt benne egy kis riogatási szándék, de mindenre figyeltem, minden tanulságot jól megjegyeztem. Ennek is köszönhettem, hogy egy esetet leszámítva nem igazán pokolként éltem meg.
Illetve nemcsak ennek. De ehhez csak vissza kell ugrani az időben egy pillanatra. Mint az előző írásomban kifejtettem erdész szerettem volna lenni kisgyerek korom óta. És eme vágyam okán, kétszer ugrottam neki a sikertelen felvételinek. Az első után egy év kitérőt tartottam. Egerben a mezőgazdasági szakmunkás képzőben kertész szakon. Tizenöt évesen egy új világba cseppentem bele. Kollégista lettem. A kolesz egyben volt az iskolával. Szigorú portaszolgálattal. Egy hónapban kétszer lehetett hétvégén hazautazni. (Akkor még hat napos tanítási hét volt) Lehetett, de nem biztos, hogy akkor, amikor a gyerek akart. Hét közben kétszer volt lehetőség kimenőre. Kedden és csütörtökön délután kettőtől, négyig. Szombat, vasárnap, kettőtől hatig. De mindezt ki kellett érdemelni. A kollégiumban nem volt takarító. A szobákat, folyosót, fürdőt, wc-t, tanárit, stb. mind a diákok suvickolták, sikálták. És minden reggel, minden szobát ellenőriztek, osztályoztak, mint a feleleteket az iskolában. Tisztaságnak és tökéletes rendnek kellett lenni. Hármas értékelés esetén az adott szoba összes lakója nem mehetett ki a városba a következő kimaradáson. Egyes, vagy kettes „érdemjegy” esetén az adott héten egyáltalán nem. Ha két egyes jött össze a héten, akkor hétvégén a hazautazásról is le lehetett mondani. És a portásokat nem lehetett megvesztegetni. Kapcsolattartás a családdal levelezés útján.
Egerben volt egy katonai szakközép is. Az egyik kollégiumi nevelőtanárunk onnan jött át. Mert dolgozni kellett neki is valahol. Ugyanis a bakaképzőből különös kegyetlenség miatt kirúgták. Pedig nagyon is humánus volt. Nagy híve a végtisztességnek. Volt olyan, amikor a takarodó előtt nyomatékosan közölte, nem szeretne cigicsikket találni az éjszaka folyamán. Talált. Hajnal kettőkor. A tettes viszont nem került elő a rendkívüli sorakozó alkalmával. Nem mehettünk vissza aludni, mert hatályba lépett az „egy mindenkiért, mindenki egyért! ” Ezért tisztességgel egy üres gyufásdobozba, mint koporsóba helyezte a kihunytat. Majd az egész harmadik emelet ásóval, kapával, lapáttal felszerelkezve, levonult az udvar egy kies részére. Ott szabványos sírgödröt ástunk a cigarettacsikk végső nyughelyéül szolgáló gyufásdoboznak és temetkezési vállalkozót megszégyenítő szertartással eltemettük. Nevelőtanárunk félórás búcsúbeszédét kegyeleti okokból, illett mindenkinek végighallgatni. Mindezt tizenöt évesen....
Voltak még ott egyéb dolgok is, de ez is hozzájárult, hogy a megvalósult bevonulásom nem ért felkészületlenül. Két és fél hónap alapkiképzés Debrecenben? Szinte maga volt a gyönyör. Az a néhány, négyszáz méteres békaügetés, majd következményként izomlázzal? Vagy birkabogyókon kúszás az esővel áztatott legelőn? Vagy a többi? Mindenki kibírta. De aztán ki lettünk képezve. Irány az alakulat. Első lépcső. (Ez állandó harckészültséget jelent). Mezőcsát. Egy századnyi lokátoros alakulat. Ott már nem nagyon gyötörték a testünket. Nem tudom, hogy száz-százhúsz fős létszámból egy év alatt egy érfelvágás és két elmebaj sok-e, vagy kevés. Az egyik, aki bekattant, civilként gimnáziumi matektanár volt. Ráadásul neki csak fél évet kellett lehúzni, hiszen az egyetem előtt már egy évet teljesített előfelvételisként. Nem bírta ő sem az idegek harcát.
'84-'85 tele is emlékezetes. Nagyon sok hó, nagy hideg. Meg lehetett szokni. Az időnként fagyási sérüléseket is. Láttam orosz laktanyában a reggeli tornát. Mínusz húsz fokban félig pucéron. Csak a tiszten volt ing. A kezében pedig korbács. Aztán szabadtéri tisztálkodás. Marhaitató vályúkra emlékeztető, gőzölgő vasteknőkből.
Hazautazásra nem nagyon szolgáltam rá. Nem lehetett csak úgy hazaugrani. Ahogy ott mondták, „rinyálni” kellett érte. Volt „rinya füzet” abba kellett a felettesek jóváhagyó autogramját gyűjteni. A végén a laktanya parancsnoktól kihallgatáson megkérni. És tényleg rinya volt! Mert vizsgáztatták és megalázták a katonát. Nem voltam fenyített katona, mégis keveset voltam kint. A „karrieremnek”az első nap lőttek, emiatt kénytelen voltam a svejki receptet követni. (Akkor még nem találták fel a „leszarom” tablettát.)
Volt, hogy rendesek voltak hozzám (is). A kapus szolgálatba vezénylés ilyen volt. Párszor volt alkalmam elviselni a hivatásos katonahumort: „Katona! Haza szeretne nézni? Tudja... Ott a kukker! ” Ilyenkor mindig az őrbódé előtt álló háromlábú távcső felé mutattak.
Na, ezt most jó bő lére eresztettem. A lényeg lemaradt. Amikor a pokol szinte karnyújtásnyira volt.
Talán majd egy másik alkalommal. Ennyi idő elteltével egy dolog miatt vágyom vissza azt a másfél évet: Soha olyan lassan nem vánszorgott az idő.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Blog
· Írta: eretnek
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 4
Kereső robot: 46
Összes: 91
Jelenlévők:
 · eretnek
 · PiaNista
 · Sutyi
 · zsoloo


Page generated in 0.0869 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz