Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Mindennapi poklainkat add meg nékünk ma!

, 120 olvasás, eretnek , 11 hozzászólás

Ezek vagyunk

(Last minute pokoljárás. A túravezető én vagyok. Ezt csak előszó és kedvcsinálás gyanánt...)

Eljött az ideje annak, amivel néhány ismerősöm már jó ideje noszogat. Rendben. De nem írom meg a teljes élettörténetemet. Pőrére nem akarok vetkőzni a világ előtt.
Egy blogsorozatot indítok a sikertelenségeimről. Bízom benne, hogy sikeres lesz.
A funkcióm akár közfeladatnak is felfogható; Járda lettem: Rám jár a rúd. Ha jobban belegondolok, amióta élek. Pedig elvileg semmi okom nem lehetne a panaszra. Az egészségi állapotom szinte tökéletes. A többit pedig (a mondás szerint) ugye megvesszük. Igen. Amikor van miből. Márpedig, nálam nem ritka esemény a „Kiforgatott Zsebek Éjszakája”.
Mert mindig történik valami, hogy a kifosztottságot ne csak metafora szintjén éljem meg, hanem a bőrömön, mely nem messze helyezkedik el a korgó gyomromtól. Aztán csőstől és folyton-folyvást ismétlődik... Meg lehet szokni? Persze. Mint ahogy a verést is (ahogy ezt sokan állítják).
Sokan úgy vélik, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. És ez igaz. Csak az nem mindegy, milyen szándékkal? Mert ha védik az ember hátát, akkor igen. Ha visszahúzzák, gáncsolják, netán hátba szúrják, akkor már korántsem biztos.
Szóval, a fontos pillanatokban mindig volt mögöttem nő. Az első az anyám volt. Ő csak visszahúzott, amikor tolni kellett volna. De mégiscsak az ember anyja. Rosszul akart jót. Túl lehet rajta lenni fiatalon. Meg ugye a köldökzsinór előbb-utóbb elszakad. Négy éves koromtól erdész szerettem volna lenni. Míg más korombeli gyermek űrhajós, rendőr, tanító, pásztor stb., én csak erdész...
Oka volt annak. Az egyik nagybátyám a Bükk legszebb részén volt körzetvezető erdész. Jávorkúton. Szeptemberi, koromsötét éjszakában kivitt az erdőbe szarvasbőgést hallgatni. Fa mögött lapultunk, talán egy méterre sem lehetett tőlünk a szarvasbika, amikor elbődült! Éreztem a leheletét! És nem féltem, egy cseppet sem. A biztonság kedvéért a nagybátyám vadászpuskája csőre töltve és kibiztosítva volt. De szerencsére nem kellett használni. Vagy nem vett észre a harcra kész nemes vad, vagy méltóságán alulinak tartotta volna minket megverni.
És ott volt Panni! A drága, megárvultan befogadott őzgida! Szelíd, ragaszkodó. (Szegénykét két év múlva kóbor kutyák tépték szét.)
De nem lettem erdész. Nem vettek fel az erdészetibe. Két évig próbáltam. Magyarországon három városban, egy-egy osztály indult ezen a szakon abban az időben. A protekciósok között is válogattak. A harmadik évben derült ki, hogy a szegedi erdészetibe lehetett volna „hátszelem”.
De akkor már mezőgazdasági gépésznek tanultam. Fiúiskola. A szomszédban egy lányokkal teli gimnáziummal. Életem leggondtalanabb korszaka. A tanulmányokba csak a szükséges, közepes szint megtartásáig fektettem energiát. Hiszen eszem legeldugottabb ágában sem volt a továbbtanulás szándéka. Tehát volt idő bőven a haverokra, csajozásra. És megérkeztek a heves szerelmek is. Meg a karmám sem hazudtolta meg magát. Megalkuvások, vagy bénázások a szerelemben. Ezeket is meg lehetne külön balladákban írni. De nem akarom sem Kőmíves Kelement, sem Ágnes asszonyt kiszorítani a toplistáról.
Ám azt csak megemlítem, ahogy Zsuzsa tanárnővel jártam.
Fizikát, kémiát tanított. Nemcsak okos volt, de minden egészséges, kamasz ifjúnak vérbőséget okozott (a nadrágon lévő cipzár közelében) a jelenléte, közelsége, kisugárzása. Utólag is elmondhatom, rá is tett erre egy lapáttal, hisz a diszkrét kacérkodás hozzá tartozott a személyiségéhez. Talán az egójának tett jót, hogy harminc fölött is izgalomba tudott hozni kamasz fiúkat? Akkor ez nem érdekelt. Most pedig már nem számít.
Harmadikban, szemtelen őszinteséggel tudattam vele, lehetne pásztoróraadó tanárnőm. Nem kérte ki magának. Közölte, ez nem etikus. De ha érettségi után is így gondolom, akkor részéről nincs akadálya. Türelmi üzemmódba kapcsoltam tehát, eme fejlődésem erőltetésével kapcsolatban. Hiszen a jó pap is holtig tanul. Mezőgazdasági iskolai tanulmányaimból pedig már azt is tudtam, hogy sora van mindennek, mint a paszulynak. El kellett ütni addig is azt a kis időt, ezért éltem tovább addigi, viszonylag gondtalan életem. Voltak kedvenc tanáraim, és általam kevésbé kedveltek. No meg olyanok is akiket határozottan utáltam. A tesi tanár allergiás tüneteket váltott ki belőlem. (Láttára, mindig elkezdett viszketni a tenyerem). Pedig annyira nem szolgált rá, mint amekkora reakciót kiváltott. Ezért gondolom, hogy csak allergia lehetett. (Akkortájt a parlagfű még nem volt divat.)
Tehát eltelt a középiskola. Az érettségi bizonyítványom a papírformát hozta. És jött a várva várt bankett. Az utolsó nagy buli! Már az elején a folyosón összefutottam Zsuzsa tanárnővel... Valahogy úgy „intéződött”, mintha véletlenül adódna alkalom egy pár szó váltására, négyszemközt. Megemlítettem neki a korábbi ígéretét. Bólintott. Szaktanárhoz méltó természetességgel. Hiszen csak az eddig tanultakat megerősítő, igazoló, zárókísérlet kivitelezéséről volt szó. Mely szerint a fizikai behatolás és az emberi test kémiája között szoros összefüggés van. Nagy tapasztalattal rendelkező pedagógushoz méltóan látott el instrukciókkal:
Éjfél után, ő már nem lesz ott. Egy kicsit még várjak, hogy ne legyen a többiek számára feltűnő az én távozásom is. Csengessek be hozzá. A szolgálati lakásában lesz.
Ej, de nem kötött le az utolsó közös buli! Kamaszos izgalommal vártam az éjfélt. (Ez itt a tizennyolcas karika helye). Annak ellenére tobzódott a fantáziám, hogy nem voltam már kisfiú, hiszen a tizenkilencet is betöltöttem. Egész este alig ittam valamit, nem nagyon figyeltem a többiekre sem. Vártam az alkalmat. És végre! Eljött az éjfél! Ő már elment korábban. Nem messze lakott. (Mindössze két szúnyogcsípésnyire). Becsengettem... A szívem majd kiugrott a helyéről. De legalábbis a torkomban dörömbölt. És léptek... Kulcscsörgés... Vajon mi lehet rajta? Hogy vár? A vágy rá lesz írva az arcára? Már az ajtóban egymásnak esünk, vagy kicsit kéreti magát? Fantáziám viharos gyorsasággal készült az eseményekre, mígnem nyílt a zár, majd az ajtó is. Meztelen testen egy szál pettyes kisgatyára nem számítottam. Két elkerekedett szempár párbajozott. A küszöb túloldalán nem Zsuzsa tanárnő állt!
Hanem az ősellenség, a tesitanár...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Blog
· Írta: eretnek
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 1
Kereső robot: 61
Összes: 106
Jelenlévők:
 · SunVice


Page generated in 0.0487 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz