Egykor ottan fák álltak
Belőlük virágillat-parfüm áradt
De jött a bluesos mélabú
A csábos szavú, szép ajkú
Megsemmisülésbe rántó
Menekülést nyújtó
Jákob lajtorjája,
De rálépni nem mersz
Mert egy réz angyal néz rád
Kihűlt szemekkel.
Menekülnél a végtelenbe...
Vagy elfed egy ledér
Csatornafedél alatti mély
De belsőd üresen, halottan
Akár egy sok éves terrakotta...
Nem tudod merre mész
Csak a szemed az égre néz,
Mégis áhítod a kígyót,
Hogy legalább valaki hazudjon már
Neked.
Megjegyzés: 3. játék - 11 hívószó: csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, terrakotta, ajak, blues, fák, parfüm