Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Reggel

, 150 olvasás, starics ibolya , 3 hozzászólás

Természet

Az ablakon beköszön
piros arccal a hajnal,
orcáját takargatja
kopott téli gallyal
Izzó harmatcsepp
ring az ágon, rigó
tollászkodik a deres
gyepen fázón.
Hideg szelet kerget a Nap,
ostorozza az égi habokat.
Arany hajában bujkálva
sötéten, tépett gúnyában
az éjszaka takarja
foszlott rongyait.
Lóg az eső lába, unottan
hűvös cseppjeit dobálja,
mint gyermek kavicsot
szürke tócsába.
Leselkedik a nap
gomoly felhők mögül,
végül a hajnalt hívja segítségül.
Bokrok közt kuncogva,
száraz leveleken
gurulnak huncut cseppek,
felkapja őket az éj,
díszíti az égi gyönggyel
foszladozó köpenyét.
Izzó hajnali fénnyel
ékesíti magát a reggel,
mosdik hűvös esőcseppel.
Ünneplőbe öltözött
belépőre vár
felhő függöny mögött.
Kakas kukorékol
elillan a sötét,
felgördül a függöny
s a reggel tündökőlve
a földi színpadra lép.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · engs


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz