Élet édes élet,
ha nem ismernélek,
hinnék néked.
Ígérsz szépet, jót,
szerelmet,
Csipkerózsa álmot,
végül összetöröd
s rájövök minden
minden délibáb volt.
Édes élet keserű méze,
te csalsz engem
mindig lépre, elhiszem
újra s újra csipkerózsa
meséd, gyönyörű álomból
keserű ébredés.
Üvegpalotám széttört
cserepein csalódottan
állok, elfogytak a mesék,
elhagytak az álmok.
Élet édes élet, maradj
mégis mert azért is
mindig hiszek néked.
Hisz megéri végül is
az a kevés gyönyör,
a csalódást mi a végén
gyötör, megér minden
percet, minden keserű
cseppet, hisz ha nem
ismerném a keserűt,
nem lenne az édes
oly értékes.
Csak jöjj, hazudj újra
s én hiszek néked
édes élet, talán egyszer
mégis, a végtelen mesében
ébredek én is.