Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A golyóstoll

, 147 olvasás, Frekventor , 11 hozzászólás

Haza, nemzet

Még el sem kezdődött a második világháború, kis hazánkból megérezve a bajt sokan indultak nyugat felé a biztonságosnak vélt területekre.. Az áradatba egy újságíró is belesodródott, akit Bíró László Józsefnek hívtak. 1899. szeptemberében született, zsidó családból származott, és hiába hagyta ott hitét, élete védelmében menekülnie kellett.
Franciaország csábította, úgy vélte oda sosem jutnak el a németek. Szüleinek köszönhetően nem kellett nyomorognia, ki tudott venni egy kis szobát közel a Szajnához, és elhelyezkedett egy kis lapnál újságíróként. Szabadidejét is hasznosan töltötte, mint megannyi társa, ő is kisétált a Szajna partra és festegetett, már korábban is ez volt a hobbija.

Riporteri munkája során gyakran megfordult az arisztokraták rendezvényein, tudósított politikai eseményekről, néha még sporttudósításokkal is megbízták. Gyakran jegyzetelt, ehhez töltőtollat használt, és idegesítette ha nem szárnyalt elég gyorsan írószerszáma a papíron. Mindig mondogatta magában, hogy ennek gördülékenyen kellene működnie., mígnem a szó tágabb értelmezésével felötlött benne a megoldás. Úgy vélte, ha a tintát egy görgő továbbítaná a papírra, nem akadozna, és nem folyna belőle a tinta. Kísérletezni kezdett, nagy méretű csapágygolyót szerkesztett egy tartály végébe, a cső alakú tartályba pedig közönséges tintát töltött. Működött volna az elgondolás, de még sok gond volt ezzel az íróeszközzel. Az illesztési pontatlanságok miatt folyt belőle a tinta, és jó darabig nem érinthette meg az írást, mert elmázolódott. Emlékezett rá, hogy a nyomdában, mikor egy-egy cikkét ellenőrizte, a munkások egyből a kezébe adták a friss újságot, szinte azonnal megszáradt a tinta rajta. Festőként is sokat foglalkozott a színek előállításával, így nem jelentett gondot neki a nyomdafesték összetételének tanulmányozása. Egy jó állagú tintával már egész jól működött az általa kikísérletezett toll, de még méreténél fogva csak láda feliratozásra használták. Találmányát szabadalmaztatta, de továbbra is kísérletezett. Vékony csőbe töltötte a tintát és a végére piciny acélgolyót helyezett réz foglalatba. Arra is rájött, minél finomabb a megmunkálása a golyónak és a foglalatának, annál szebben ír a golyóstoll. Gyakran vitte magával riporteri munkája során találmányát, és a gyakorlatban is próbálgatta. Az egyik politikai eseményen az argentin elnök elakadt egy referendum aláírásánál, töltőtolla felmondta a szolgálatot. Bíró mögötte termett, és felajánlotta a kezében szorongatott furcsa szerkezetet, azzal írja alá az okmányt. Az argentin elnök megcsodálta a tollat és rögtön ki is próbálta: pompásan sikerült az aláírás.
- Ügyes szerkezet, tetszik nekem. Honnan vette?
- Uram, ezt magam készítettem, saját találmány, szabadalom is védi.
- Gondolom meggazdagodott belőle…
- Sajnos még nem eléggé elterjedt, szerények a lehetőségeim.
- És honnan jött, mert akcentusából ítélve nem idevalósi.
- Magyar vagyok, zsidó származásom miatt menekülnöm kellett otthonról.
- Elárulom magának, rövidesen itt is üldözni fogják a zsidókat. Jöjjön az én hazámba.
- Megtisztelő az ajánlata uram, alaposan megfontolom.
Eltelt néhány hét, érezhetővé váltak a politikai változások, a háború kitörése és világméretűvé válása nyilvánvaló lett.. A Bíró család felkerekedett, és Spanyolországon keresztül vágva végül hajóra szálltak és meg sem álltak Argentínáig. Ott a politikai elit támogatásával gyárat létesítettek, és előbb stratopen, majd Bírö-pen néven tömegesen gyártották a golyóstollat. Most már komoly jövedelmi támasszal lehetősége nyílt a kutatásai folytatására, a fix változatot eldobható formában gyártották, de ő kidolgozott egy rugós kiemelő szerkezetet, amivel a hegy a tartószárba behúzódott, és a betétje is cserélhető lett. A találmány térhódítását tükrözi, hogy több cég is megvette tőle a licencet (BIC, PARKER) akik sikerre vitték a terméket, a mai napig Bíró László József alapötlete nyomán gyártanak világhírű golyóstollakat.
Bíró végképp megtelepedett Argentínában. Hosszú életét boldogan töltötte felesége és egy gyereke társaságában, mígnem 1985 október 24, -én elhunyt második hazájában. Argentína és a világ tisztelettel őrzi emlékét, a magyarok leleményességére, kreativitására megannyi társával felhívta a világ figyelmét


Megjegyzés: Mottó: Mi magyarok egy kicsit minden felfedezésben ott vagyunk, még ha nem is mindig látványos a részvételünk. A Magyar Gépregék sorozatom nem annyira a történelmi hűségre törekszik, inkább önbecsülésünk, hazaszeretetünk felszítására szántam.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Novella
· Írta: Frekventor
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 3
Kereső robot: 51
Összes: 86
Jelenlévők:
 · Menda
 · Romuald
 · Zsémbes


Page generated in 0.0876 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz