Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Hogyan alkossak?

, 320 olvasás, Cselényi Péter , 17 hozzászólás

Ars poetica

-Van ihlet, van téma... és tehetség is -

Keress szobát, ahol senki sem zavar. Vagy faodút vagy bújj a kertvégi farakás mögé. Nálad papír, ceruza íráshoz, kottázáshoz. Lehet hófehér, rózsaszín, világoskék, lehet grafit, színes, szürke és régi, használt, megrágott. Faragáshoz - véséshez kő, fém, víz, papirusz, emberi - állati csont, tűz, lég és éter...
No igen.
De tudj alkotni - teremteni az utcán sétálva vagy épp a metrón ülve. A megélhetési kényszerből folytatott járdafelújítás, ablakpucolás közben.
Lapátolod a földet. Egy, egy, kettő... Eközben magadban, gondolatod és tudatod és elméd védett, elzárt - elzárkózott ösvényein szülődik a disztichon. Szülöd te, az irodalmad és az irodalom. " Fényes a Hold és fényes a Nap is... " "Nem jó, a Nap helyén hosszú szótagnak kell állnia! " Igaz. Lepókhálózod a sarkot. Mialatt Fényes a Hold és fényes a Nap, nézd, körberagyogtat. Csillag mindkettő. Biztosan Őneki is. A disztichon, a Háború és béke, az emberhimnusz. És kirajzolódnak. a Vonal, a Pont, a Szín - Árnyék. És hallod már a melódiát, dúdolod is. A művészietlen, analfabéta, botfülű, "kollégák" itt, körülötted azt hiszik, munkadalolsz. Hogy ritmusra melózz. Higgyék.
Aztán leírod, lerajzolod. Füzetedbe, gépedbe. Faladra. Legalizálod magadnak az öngraffitit. Írsz, festesz, vésel: ceruzával, filctollal, vörös vagy méregzöld tégladarabbal, ujjaddal. Nyelveddel. Mondhatnám, hogy véreddel, de az túl agyonhasznált, elcsépelt. Mégis mondom. Véreddel is. Leírod, megfested, belekaparod.
" Aztán? " Hazaérvén volt, a metróról leszállva volt, a meló abbahagytával, abbahagyhattával. De nem, mégsem inkább! Hagyjuk és hagyjam és hagytam és hagyom, igen! az ablakpucolást, a lapátolást. Spuri művészni. Kirúgnak? De a művész nem hal éhen, táplálkozik és táplálkozzék művéből, ihletéből.

A koporsóban hason fekve alkoss. Nekem legalábbis úgy a kényelmes(ebb) . Rajzolj, írj a koporsó oldalára. Falára. "Megtelik" Lesz új koporsó, ne félj, mindig lesz, bőséggel.
Elalvás előtt tégy magad mellé papírt, ceruzát, hogy álombéli alkotmányaid ébredés után azon frissiben rögzíthesd.
A bilincsben... mindegy hogy tartod a kezed. A lábad, a nyakad.
Írunk, rajzolunk télen hóval, nyáron virágszirommal, ha fordítva, úgy is jó. Íme, milyen egyszerű. A hegyen a csúccsal, a völgyben nem tudom, mivel.
A pokolban a szélvihar messze visszhangoz, énekeld bele dalaid kiáltsd bele novelláid! ... A mennyekben is van szélvihar. Ha akarod.

Alkotótársad van. Persze. Ő és ő is. Alkotás'tok közös. Egyebetek nincs. A zsemle csak a tiéd, a sál csak az övé.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 31
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · marisom


Page generated in 0.0545 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz