Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez az a hely

, 217 olvasás, Kosztolányi Mária , 4 hozzászólás

Gyerekeknek

Mesélek a helyről, mely fenn északon
a hegyek között van egy felhőhabon.
Apró folyóján az idő meg-megállva,
fodrokat simít a fénylő Nap hajába.
S a harmatos reggel első tiszta fénye
szellődalt dúdol a kis bocs fekhelyére.
Kergetőzni hívja, míg alszik az anyja,
szétszórva színeit szerte a szabadba.

Volt egyszer, gyermekek jöttek kacagással,
mint nyári porvihar pörögtek egymással,
visszhangzott az égbolt ahogy énekeltek,
a szunnyadó rétek mind életre keltek...

De aztán vége lett és mindenki elment,
az állatok némán hallgatták a csendet.
Visszatérnek talán - szólt halkan a nyuszi,
jó lenne tavasszal majd újra játszani.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 4
Kereső robot: 9
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.0485 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz