Téli hajnalokon
kutya vakkant néha,
fészerben a kakas
nem szól kakaszszóra.
Félhomályban indul
mindenki munkába,
rabszolgaként áll be
futószalag hámba.
Derékfájós délben
kezét mossa, tálba
rakja rizses husát,
százast néz kávéra.
Fáradt délután jön,
fáradt már a munka,
végre kinn az utcán
száll fel a nép buszra.
Kilincset nyomja már,
fotelbe dől lerogyva,
de ugrik és szalad
főzni a konyhába.
Este jön az egyke,
eszik fanyalogva,
TV zúg már, mobil cseng,
terelgetés ágyba.
Végre csend van, csak a
szúnyog száll a falra,
jól megszívta magát,
gondolt a holnapra.