Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem adlak

, 298 olvasás, Csillagkórista , 4 hozzászólás

Hiányzol

Nem, nem adlak az elmúlásnak,
drága perc voltál nekem,
sajogj, sajogj inkább a mának,
hiányodat míly megszenvedem!

Keményen markoltam combod,
nézésed szemembe szúrt,
az a csodás hajas homlok
szikkadt ajkam csókjaiba fúlt!

Várok. Ebként fogam közt tartlak.
elhalt szerelmed édes vére
rám alvad, mégis úgy akarlak,
s nem kérdem szemed szép-e!

Hozzá a fény halovány árny csak,
kimondhatatlan rejtelem,
sugározva igéz, amint rám hat,
párjában békém meglelem.

Mégis, tépni-szaggatni vágylak,
húsod marcangolni kéjjel,
míg testünk keresi az ágyat,
reggelbe múlik a gyönyörű éjjel.

Csókodért őrülök, szűköl azóta
a megcsalt, józan értelem,
vágyom a selyemre, mézes szókra,
hetednapja reád éhezem.

Nem adom könnyen, mi enyém volt:
a kedves Liget-séta Veled,
a magasból szemlélt üde égbolt,
s kezembe rejtett gyönge kezed..,

Sajogj, sajogj inkább a mának,
hiányodat úgy megszenvedem,
de nem adlak az elmúlásnak,
drága perc voltál nekem!


Megjegyzés: 2018. január 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Csillagkórista
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz