Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A vén prosti

, 198 olvasás, Ágoston Etelka , 11 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nincs egyebe se
Csak üres kivénhedt teste;
Szakadt, eldobott rongybábú,
Szalmája a mélabú.
Múlnak felette az évek,
Csak fájni jár belé a lélek.
Társai már csak a férgek,
Testében gyűlnek a mérgek.
Tűzpiros ruhája feslik,
Már akkor sem szép, hogyha festik.
Szeme szürke és fátyolos.
Hangja cigitől bársonyos.
Melle is hazugul kerekded
Nem adott étket még gyereknek.
Nem szolgált ölével csak férfit
De ez rajta már semmit se szépít.
Ajkát nem ékesíti dal vagy mese
Disznók járkálnak azon ki-be.
Soha nem tört labdázáskor körme,
Ma azt kívánja; Ó bárcsak törne!

Ó bárcsak újra az lehetne,
Aki, már ha a cipőjét levette,
Elpirult és zavarba jött
Két bátortalan csók között.
Bár újra kapna még esélyt,
Hogy nemet mondhasson!
Bár láthatna még fényt
A sötét utakon!
Ó, ha újra forgathatná élete filmjét
Ha visszakaphatná még a gyermeki énjét
Ó, ha lenne kinek ő is gyerekeket szüljön
S majd nagymamaként egyszer a karosszékben üljön.
Ha még egyszer azt az Egyet ingyen szerethetné
Ha eladott életét végre feledhetné
Ha nem így lenne minden
Ha nem most lenne negyven
Ha élhetne még szebben
Ha hihetne még ebben
De szúrós szellő lebben,
Megáll egy tag szemben,
Pénzt húz elő csendben
S most már minden rendben…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 32
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · gszabo
 · zitaolah


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz