Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Téli ború

2018-01-25 18:00:03, 174 olvasás, leka , 2 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Még felhőpárnáin lustálkodik a tél,
az ólom-szürkeség nap sugarát szűri,
csüggedő hidegben az ihlet elvetél,
gondolataimat maga alá gyűri.

Rám telepszik a kín - falra feszült penész
szemcsézett peremén nyújtózik az idő -
nyirkos levegőben a testem is nehéz
- bizonytalanság pókhálója szédítő.

A lehelet halvány csíkjait köd nyeli,
sápadtan mosolygok - mégiscsak hiába:
rám telepszik a bú és lelkem tördeli,
sóhajtok, s hagyom, hogy elvesszek a mába.

Vágyam madarait az égen röptetem,
szemem a távoli fényeket pásztázza,
míg sáros csizmámmal a földet döngetem,
fejem fölött a szél fák ágait rázza.

Megjegyzés: Ligeti Éva, 2018. 01. 24.

Kinyomtatom