Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyomok

, 224 olvasás, Sybill Webster , 6 hozzászólás

Misztikum

Eltűnünk csendesen, mint a nyár,
Mint a novemberi, jeges kézzel simogató fehér ködben a színes képek.
Senki sem fog emlékezni ránk,
Csak a jelenünkben születő, mindenségbe szétfutó, aranyló kósza fények.

De a harc nem hiába mégse,
Kőben, porban és a térben, kitörölhetetlen nyomokat hagyunk magunk után,
S elszállhat bár sok millió év,
Láthatatlan talán, egy részünk mindig ott lesz a jövőben, még világ a világ.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Sybill Webster
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 16

Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz