Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Közeleg a tél

, 281 olvasás, Sybill Webster , 3 hozzászólás

Természet

Kéklő tűz a hegyek ormán, ködfátyol a völgyeken,
Korbácsos szél hajtotta hintóján immár a tél közeleg.
Zúzmara hízik a fákon, dér lepi a réteket,
Amerre jár, kihűl minden, amire csak rálehel.

Nesztelen jár éjszaka a zörgő lombú fák alatt,
Megdermeszti hajnalra a frissen hullott rőt avart.
Megsárgult fűszálak hegyén gyémántcseppek fénylenek,
Fagyott harmatcseppek, meseszép ékszerek.

Nehéz hasú, szürke felhők szállnak át a táj felett,
Merre járnak néma szárnyon, esőt hoznak, hűvöset,
Kiszáradt föld szomját ontják, lemossák a nyár porát,
Aludni tér csendesen az elfáradt világ.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Sybill Webster
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 223
Regisztrált: 2
Kereső robot: 29
Összes: 254
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1547 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz