Kéklő tűz a hegyek ormán, ködfátyol a völgyeken,
Korbácsos szél hajtotta hintóján immár a tél közeleg.
Zúzmara hízik a fákon, dér lepi a réteket,
Amerre jár, kihűl minden, amire csak rálehel.
Nesztelen jár éjszaka a zörgő lombú fák alatt,
Megdermeszti hajnalra a frissen hullott rőt avart.
Megsárgult fűszálak hegyén gyémántcseppek fénylenek,
Fagyott harmatcseppek, meseszép ékszerek.
Nehéz hasú, szürke felhők szállnak át a táj felett,
Merre járnak néma szárnyon, esőt hoznak, hűvöset,
Kiszáradt föld szomját ontják, lemossák a nyár porát,
Aludni tér csendesen az elfáradt világ.