Boszorkány óra
hármat ütött az
óra.
Aludni nem tudok
az ágyamban csak
forgok.
Az ablak előtt oson
egy sötét árny, bagoly
huhog a fán.
Sárgán világít a hold,
távolból egy kutya
vonyítása zord.
Becsukom a szemem
aludni akarok,
de fejemben nyüzsögnek
makacs gondolatok,
s várnak, mint kísértő
árnyak, az ágyam köré
állnak gondteli nappalok.
Kinyújtják felém hosszú
karmukat, elrabolják tőlem
éji nyugalmamat.
S mivel álomra nem lelek,
hát inkább felkelek
s egy kávé mellett
írom ezt a verset,
egy éjszakai órán,
s arra gondolok
Úristen, reggel
még dolgozni fogok
de hogy?