Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Köszönöm, hogy voltál

, 310 olvasás, starics ibolya , 3 hozzászólás

Bánat

Lépteid elhalnak a csendben,
koppanásuk itt cseng a fülemben,
még hallom.
Messzire nyúló faárnyak
hangtalan sorfalat állnak
s közöttük száll sugara
két szomorú szempárnak,
még látom.
Pillantása fáj, fáj nagyon.
Két könnycsepp,
ezüstszálat húz egy kedves
arcon, drágagyöngy, s letörölném
de kinyújtott kezem a semmibe
markol.
S a csönd az enyém, már csak
a csönd, hogy voltál köszönöm.
Az idő elszáll, lépted elhal
a csendben, visszhangja itt
cseng a fülemben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 2
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 12
Jelenlévők:
 · Alberczki László


Page generated in 0.0352 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz