Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sors-sodrás

, 193 olvasás, Ágoston Etelka , 7 hozzászólás

Sors

És lassan szépen
elsimul minden,
ellebegsz csendben
azon a szinten
ahol véletlenül se akartál
de rossz sorsjegyet kapartál
mikor a fátum folyamba léptél
az útra, amit nem te kértél
csak beestél, és sodródtál rajta
Mégis, mire való volt a hajsza,
hogy szembeússz az árral
és beszennyezd magad sárral?
Csak karodból zabálta az erőt,
s fejedből mosta ki a velőt.

Néha láttál hajókat
más irányba messze menni
S bár be tudtad volna őket érni
ha hullámokon lovagolsz
s nem a szembeszéllel vacakolsz,
te sehová sem haladtál
hullák közt fuldokló maradtál,
kapkodva levegő után
álmokba kapaszkodva sután,
kétségbeesve,
majd alányomva őket
az életösztönnek engedve,
minden légcsőbe szippantott
vízcsepptől szenvedve

Kimerülve, partra vetve
ébredtél egy reggel,
tikkadtan,
ezer vérző sebbel
egy-egy hullám nyaldosta csak lábad
kimosva belőled a még parázsló vágyat
Érezted nem bírsz tovább úszni
Már nem akarsz
sehová sem jutni
Csak levegőt szeretnél a tüdődbe
s parti sétákon tűnődve
áztatni magad langyos vizekben
belenyugodni, lenni,
mint legtöbben.

Ma már csak vagy
és ugyanott végzed
mint bárki.
Jól van így! - te is ezt érzed
nem hajt a vágy
és nem forr a véred
Az ambíciók csak víziók
Nem kell, hogy hallasd a szavad,
elég ha te hallod magad,
a zubogó víz úgyis elnyelné az erejét.
Ahol most vagy, onnan
nem látod már az elejét;
hogy akkor merre is tartottál
Lehorgonyoztál egy pangó latyaknál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 23
Jelenlévők:
 · gszabo
 · kicsirigo
 · kisssp


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz