Kósza cipőneszek hasalnak a járdán.
Surran sietősen pár hajnali árny.
Lámpák fénykörében sikolt a magány.
Szállingóz a hó is. A tél már valóság.
Nehezen lélegzik: a reggel zihál.
Sarkon falhoz lapul. Szmogot inhalál.
Beférkőzik sután égre a derengés.
Széllel száll üzenet: ma sem lesz meleg.
Érzik ezt csontjukban fák és emberek.