Nem értik az emberek,
mi is az, amit mondok.
Én őrültem talán meg
vagy talán ők bolondok?
A világunk fordult fel
s mi csak nézzük meredten,
ahogy sorsunk felesel
feletted és felettem.
Tudatlan az elemző
s én így butulok bele.
Gürizünk keservesen,
csak élni felejtünk el
és lassan meghalni sem
tudunk már tisztességgel.
Nem értem, mért nem értik,
mit mondani szeretnék,
hisz tán jobb útra térít
és boldogság lehet még!
Megdermedt ím az idő
s én együtt fagytam vele.