Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Köszöntő

, 180 olvasás, eszgyé , 2 hozzászólás

Névnap

Ha utolsó perc is, hogyha halott sóhaj,
bár mindennek vége – neved napja van,
talán csak én ünnepellek néma szóval
egyedül nélküled, szerelmem hangtalan.

Emlékek hintajára kelve visszaszállok
múlt időnkbe, hol varázslat volt az óra,
körülvesznek álmok, s buja vadvirágok,
s tudom, nem válhat mindez újra valóra.

Hisz való volt egyszer: könnyes szív-roham:
úgy szerettünk, hogy belehaltunk egészen,
elnyugodtam melleden kimerült-boldogan,
versben egybeforrva új holnapra készen.

Játszottunk szavakkal, csókkal égtek szádon,
mélyig felperzseltél megemésztő tűzzel,
lélektől lélekig lázas szemsugáron,
barna tincsed simítva nevedet betűztem.

Talán csak én ünnepellek néma szóval,
egyedül nélküled, szerelmem hangtalan.
Ha utolsó perc is, hogyha halott sóhaj,
bár mindennek vége – neved napja van.


Megjegyzés: 2018. január 18.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Névnap
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 27

Page generated in 0.0243 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz