Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Hajnali utazás

, 324 olvasás, Uccika , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Dédike és a Papa mindig tartottak állatokat, annak ellenére, hogy városlakók voltak. Szerény nyugdíjukat pótolták így, fáradságos, garasokat érő munkával. Otthonra talált náluk morgós, sánta kutya, káricáló tyúkasszonyok, gágogó libák, kordét húzó csacsi a Csillag, tejet adó tehénkék Dajka és Zsömle, galambok, és hófehér tapsifülesek. Még mindig emlékszem a nyúlólra a ház mögött, névtáblával ellátott ketreceikre, amikre gondosan, ceruzával felírták születésnapjukat és időnként mért súlyukat. A lakrészekben külön helyezkedtek el a baksik, az apák, akiknek feladata a nemzésben ki is merült, a mamik kicsinyeikkel, és egyedül, néhány állandóan verekedő himpellér. Az ólban a szárított széna, a táp illata keveredett az ürülék csípős szagával, de meg lehetett szokni. Szerettem segíteni a pontos időpontban kezdődő "etetésben", ami a takarítást is jelentette. Mindez szépen felépített sorrendben. Első lépésként a ketrecek alatti tálcák kiürítése bádogvödörbe, kisöprése és tiszta esővízzel leöblítése a kiskánnából. Utána a maradék széna összegyűjtése és a precízen kimért táp kiadagolása. Aztán a friss víz, amit ügyesen megoldott önitatóból lefetyelhettek a pirosszeműek. Ilyenkor már mindenfelől boldog-hangos ropogtatás hallatszott. Aki legelőbb megette a tápot, csemegének jó halom szénát kapott.
De mint minden jó világ, ez is véget ért: a Nyúl leadás napján. Ilyenkor a legszebben gyarapodókat lemérték antik konyhai rézmérlegen, és külön ketrecben várakoztatták, amíg nem jön el az utazás pillanata.
Ha nyári szünet volt az iskolában, Dédikénél aludtam, és hajnalban én is elindulhattam a kalandos útra.
Gyalog mentünk, kanyargós, hosszú utcácskákon, nyafogás nélkül bandukoltam a felkelő Nappal. Papa tolta a zöld négykerekű kicsi kocsit, amiben ott bújtak remegve, lekonyuló füllel a nyuszik. Az átvételnél Annuska melegítőre penderített otthonkában, kövér ujjaival biztosan fogva, gyorsan újra lemérte az állatokat, leszámolta a pénzt. Nem voltam szomorú, hiszen számomra ez volt a dolgok rendje, és mert következett a jutalmam.
Papa tolta a zöld négykerekű kicsi kocsit, a hosszú kanyargós utcácskákon át, és a taligában, felhúzott lábakkal, vigyorogva, ott kucorogtam, én!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: Uccika
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 328
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3109 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz