Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Arany buborékok

, 435 olvasás, Uccika , 8 hozzászólás

Boldogság

Dédike szép lassan lopakodott ki a szürke hétköznapok világából.
Eleinte kevesebbet törölgette a vitrin nipplakóit. Lepedő nélkül is zavartalanul szundikált éjszaka. Megszöktek a receptek a fejéből, így alig főzött. A vizet sem ivásra, sem pancsolásra nem használta. A kertben vígan kapált naplementéig.

Mi Apuval pedig láthatatlan koboldként vettünk át apránként, minden feladatot a főzéstől a felmosásig.
Egyik nap csak olyan csellel tudtam a kádba varázsolni, hogy fürdés után kilakkozom a körmét. Kislány korom óta csodálom a szép formájú, hosszan ívelt ujjait, melyeket most mozdulatlanul tart az ecset alá. Szép sorban rózsaszínre pingálom mindet, miközben hallgatom poros történeteit.
Amíg szárad a lakk, kiszaladok a kocsihoz egy szülinapról lemaradt pezsgőért. Kerítek két karcsú kristálypoharat, és már töltöm is az arany buborékokat. Ő meg úgy, olyan elegánsan fogja kézbe, mintha fél életét svédasztalos fogadásokon töltötte volna, nem pedig tizenéves cselédként, vagy földeken görnyedezve a tűző napon.
– Finom – cuppantja, az "í"-t elnyújtva hosszan.
– Ugye, így kell élni? – és kortyolok én is, a csípős, torkot bizsergető, barackízű GYEREKPEZSGŐBŐL.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Próza
· Írta: Uccika
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 263
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 287
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2066 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz