Ezer sebből vérzik a Magyarság! Mit tettetek egymással emberek?
Gyűlölve néz egymásra mind! Pedig Isten a tanú, mind itt születtetek.
Bántotok gyereket, öreget, gyámoltalant s beteget. Senki sem szent már nektek?
Ha így éltek még soká.. Ó! - Uram, bocsájtsd! Elkárhozik megszentelt lelketek!
Állj meg Magyar! Tégy félre most minden rosszat s tekints vissza a múltba!
Jöhetett tatár, török, labanc! Testünket, lelkünket egyik sem kötötte gúzsba!
Mind bántott, gyalázott, sárba tiport! A lelkednek fájt, de a tested az egy, az bírta!
Hát békülj Magyar! Nyújtsd ki kezed előre! Barátság, szeretet, ez az, ami tiszta!
Kösse össze a szeretet ezt a húszmillió Magyart itthon és szerte e nagy világban,
A Somlyói búcsú csak a kezdet! Egyszer minden Magyar rátalál majd egymásra.
Kertek virága, mezők zöldje a világ pompája. Köszönjük neked jóságos Istenünk!
Segíts a Magyaron! S nem érhet csalódás, mert csak tiéd nyomorult, alázatos életünk.
Megjegyzés: (Haraszti)