Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Eltévelyedett nemzet

, 136 olvasás, Hari Atti , 0 hozzászólás

Bánat

Hát mi lett belőled? Te Magyar! Gyűlölöd a testvért, rokont, a jó barátot?
Egymásnak a szépen terített asztalnál jó étvágyat megint, mikor kívántok?
Ha szakadék fölött egy ágon csüngne remegő teste, nyújtanád-e segítőn kezed?
Vesszen csak oda! - kárörvendesz magadban és rá se veted érdektelen tekinteted.

Ilyen hitvány lettél? A saját fajtádba rúgsz lépten s nyomon újra meg újra?
Magyarul káromolsz? S szikrányi szeretet sincs a te lelkedben megbújva?
Milyen gonosz ármány kerített hatalmába téged, Attila s Árpád hős fiát ?
Vigyázz Magyar! - Ha tovább is így cselekszel, a pokolban nem hallasz imát!

Emelkedjél fel a sárból, hova te magad tiportad szakadt csizmáddal bűnös lelkedet,
Lehetsz még ember e földön, és igaz bátor Magyarnak hívnak majd más nemzetek.
Tested minden zsigere és sejtje akarja a jót és szépet, belül könyörög a lelked néked,
Megbocsájt Isten! Mert szereti ő kiválasztott népét, és tárt karokkal vár odafent téged.


Megjegyzés: Haraszti Attila

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Hari Atti
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · galamboki
 · Öreg


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz