Navigáció


RSS: összes ·




Vers: számtan mértan

, 103 olvasás, Tóth János Janus , 2 hozzászólás

Gondolat

mint egy tört a négyzeten
úgy ülök itt a széken
kedvem aprócska semmi
nullára kerekítem
osztható önmagammal
már réges-rég nem vagyok
bennem a kivonás él
szorozni meg tudok


egymásnak merőleges
a két megfoghatatlan
az álmom és a vágyam
de befogót magamban
nem találok nincs sehol
így nincs mi összekötné
az időm pedig kevés
nem válok derék-szöggé

mint elnyújtózó nyolcas
a szerelem úgy hever
hol kezdődött nem tudni
de úgy tűnik forever
igen itt törtek jönnek
mert egész az nem lehet
hiszen te ott én itt
elrontjuk a képletet

önmagam vízbe mártom
a bánat mennyi bennem
mint a kiszorított víz
már tele minden vedrem
a vízbe könnyem csordul
most vétlenül de csalok
cseppnyit szomorúbb lettem
lehet bele is halok

ha most összegzésre vársz
hát jó nem bánom legyen
számolatlanul vágyom
rád egy egész életen
és nincs képlet egyenlet
mi magyarázatot ad
de te vagy az origó
mi fejem fölött halad

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Tóth János Janus
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 0
Kereső robot: 57
Összes: 96

Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz