Navigáció


RSS: összes ·




Vers: izoláció

, 13 olvasás, Zsolti , 0 hozzászólás

Misztikum

csak maradjunk csendben,
figyeljük köröttünk,
hogy zajlik a világ,
a gyökerét látom,
mégis úgy képzelem,
magunk vagyunk a virág.


csitt, egy pisszenést se,
még megrémíted a lángot,
mi felettünk táncol,
az örök átok az
mely fájón, könnyesen,
ehhez a röghöz láncol.

már nem tehetsz semmit,
a mozgó időben is
álló kövek vagyunk,
legjobb lesz, ha
elhallgatjuk örökre,
hogy halottak vagyunk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Zsolti
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 7
Kereső robot: 16
Összes: 57
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · BFanni
 · Farago-Aranka
 · gszabo
 · Tóth János Janus
 · Zsolti


Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz