Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leplek

, 71 olvasás, Rawelli , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Napra hág és völgyre száll,
szél-kosárban kis ruhám.
Sűrű hám a kötelék,
Két tulok bút köt elém.

Kút-álomban könnyű vágy,
Nyávogva földben kis nyű váj.
Nyavalya tör ki bongó kinccsel,
kancsal pertlin lepel kínt csen.

Toccsanva száradó vad bika-ruha,
Kora-hűs csepptől por merev ina puha.
Népe hív a zengedelmes kerti csendnek,
Nedű-nők emlékeimbe hűs vizet csennek.

Csónak csacsog a pillanaton,
nőttön-nőve ringat – hagyom.
Hegyem ujj-begyén döng a dongó élni-mersze.
Már szép. De kertednek kútjából, férfi, mersz-e?
Mersz-e?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 0
Kereső robot: 57
Összes: 96

Page generated in 0.0527 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz