Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A régen várakozó

, 81 olvasás, Farkas András , 0 hozzászólás

Szerelem

A régen várakozó faágak
lángra lobbannak a sóhajodtól.
Én nem csak lobogok, el is égek,
a jövőtől kicsit félek, mert a folyton
lángolás, az veszélyes. Mikor huny ki a
zsarátnok, mivé a testem elporul, elborult
agyamnak mikor lesz menedék, a zsarátnok
perzsel, vigyázz, nemcsak én fájok, te is jól megérzed,
mert nem lehet, csak egyikünk fájjon. Az a szent lobogás most
veszélyes, mert néha robbanás kíséri. Te vagy a gyutacs, senki más.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Farkas András
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 2
Kereső robot: 49
Összes: 91
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · hazugsagok


Page generated in 0.0534 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz